Nagyon rég nem írtam ide semmit, de mindennek megvan a maga oka :) Nem, nem kezdek el szabadkozni, hiszen ez az én blogom! :D

Elnézést, hogy nem tudtátok olvasni frenetikus írásaimat, és kénytelenek voltatok szűkölködni az edzéseim/versenyeim leírásaiból. :) Elég sok dolog változott az életemben az elmúlt pár hónapban, de szerencsére minden egészen jó irányba alakul, a főbb változások: barátnőm lett, fél lábbal már Bécsben élek és kezdek egyensúlyba kerülni önmagammal :) Ez mind-mind jó dolog :)

És most, hogy itt az alakalom, hogy újra billentyűzetet ragadok, most sem magamról fogok írni.. :P

Tegnap volt egy verseny.. egy olyan verseny, ami nekem kicsit más világnak tűnik.

Futóverseny. Ez eddig oké, el tudom képzelni milyen, magam is voltam már több futóversenyen. 

Terepfutóverseny. Ez is stimmel, sikerült már ilyenen is részt vennem egy pár darabon. 

Over Piros 85 terepfutóverseny. Na itt kezdődnek a "problémák". :) Mit jelentenek ezek a szavak?

Over = ez egy magazin, névadó főtámogató. Ok.

Piros = a piros jelzésű túristaút. Ok.

85 = 85 km-re kerekítve a 88,66 km-es útvonal.

88,66 km. Nyolcvannyolcegészhatvanhat kilométer. Ez több, mint két maraton egymás után. Hogy képzeld el? Biztos voltál már legalább egyszer a Velencei tónál nyaralni, pihenni vagy épp csak egyet strandolni :) Mit szólnál, ha például, hogy 3-x körbefutod a Velencei-tavat?

velencei-to-velence-tavi-latnivalok-_5.jpg

 Vagy. hogy Budapestről elfutsz Komáromba. Laza, igaz? :)

Capture.JPG

Ami még egy "picit" nehezíti ezt a "kis" futást, hogy mindezt úgy kell teljesíteni, hogy 3205 méter szintemelkedés van benne. Mit jelent ez a 3205 méter felfelé? :)

Ha emeletben számolunk, akkor képzeld el azt, hogy van egy lakásod a 641. emeleten, és elromlott a lift. Csak lépcső van, sétálj fel a rajta. Ez nagyjából 23 ezer lépcsőfok. :) Sajnos nem lehet a 641. emeleten lakásod, mert a világ legmagasabb épülete Dubaiban a Burdzs Kalifa is csak 160 emeletes a maga 828 méterével. Ezt megmászod akkor 3,8szor. Izgalmasan hangzik, ugye? :)

khalifa2.jpg

Ha Eiffel toronyban számolunk, akkor sétálj fel a tetejére tízszer. 

eiffel-tower.jpg

Nos, ez lenne a Piros85. Nekem elképzelhetetlenül kemény futás.

Nem lett célom teljesíteni, de mint ahogy mondtam a poszt elején, nem is rólam lesz ma szó. 

Van egy lány. Van egy lány, aki az egyik legjobb barátom. Ő már réges-rég a fejébe vette, hogy lefutja ezt a versenyt. Nem sokáig gondolkodtam rajta, hogy vajon mellette lesz-e a helyem. Az igazán komoly kihívásoknál mindig segítjük egymást. Tavaly végig mellettem volt, amikor lefutottam az első félmaratonom, az első Velencei tó kerülésem, az első 30 km-em. Ott lesz, amikor jövő márciusban Debrecenben lefutom az első maratonom, és amikor júliusban megcsinálom az Ironmant. Mindkét alkalommal végigfutja velem. Nagy erőt és megnyugvást ad, hogy ott van mellettem. Én ott voltam, amikor az első maratonjára készült és éjszaka futott 5 órát, amikor körbefutotta párban az Ultrabalatont, és ott leszek, amikor egyéniben is körbefutja. Nem volt kérdés, hogy szombaton ott vagyok-e :) Bécsben voltam, de péntek reggel felültem a vonatra, és jöttem vissza Pestre. 

vonat.jpg

Péntek éjjel keveset aludtam, mert nagyon fájt a hasam, talán össz-vissz 2-3 órát sikerült. Jött a szombat reggel 6 óra. Felkelni.. előtte nem sokkal aludhattam el rendesen, szóval nem örültem neki :) Viszont 7re megbeszéltük a találkozót Andiékkal. 

A terv az volt, hogy elmegyünk a rajthoz, és utána a Deni kocsijával frissítem őt/őket a megbeszélt pontoknál. Nem mondhatnám azt, hogy különösen felkészült voltam abban, hogy melyik pont merre lehet :P De inkább nem égetem magam jobban, elég legyen annyi, hogy reggel tudtam meg, hogy Budaörsön lesz majd a cél :D

A három muskétás készülődik :)

andi rajtnál.jpg

Valamit teszek a zsákjába :)

IMG_1140.jpg

Elkezdtek futni:

rajt után.jpg

Első megbeszélt pont Dobogókő volt. Andi azt mondta, hogy 5 óra alatt akar felérni oda, úgyhogy volt időm elmenni Zolihoz a szivargyújtós telefontöltőért, bemenni az Auchanba kaját venni, meg elemet, zsepit, vizet, feltölteni a telefonkártyám, eurót váltani, stb.

Amikor ezekkel végeztem a madaras teszkóban, hívtam Emőkét, hogy merre vannak, mondták, hogy most indultak el az előző pontról, irány Dobogókő, oké. Kíváncsi voltam milyen, mert még sosem voltam ott, pedig többször akartam már menni bringával, de nem jött össze sosem valamiért. Hát nem mondom, hogy megjött a kedvem.. Nagyjából erre emlékszem az útvonalból Pomáztól: Hosszú, alattomos emelkedő, emelkedő, emelkedő, kicsi lejtő, óóóó emelkedő megint, erősebb emelkedő, szerpentines hosszú durva emelkedő, megint csak emelkedő, durva emelkedőőőőő, Pilisszentkereszt tábla, emelkedő, emelkedő, Pilisszentkereszt tábla vége, hosszú emelkedő, durvább emelkedő, megint emelkedő, ismét megint nagy emelkedő, Dobogókő 2 km tábla, emelkedő, most megint durvább, pici szintút, emelkedő, újra emelkedő, Dobogókő tábla, emelkedő, durva emelkedő és Dobogókő Túristaház. Azt hiszem egyet értetek abban, hogy ez bringával nem a leányálom kategória :)

Ahogy odaértem, találkoztam Beussal, várta Alabárdost, ő a 35 km-es túrán futott (nagyon szép idővel érkezett be). Beszélgettünk, telt az idő, beért Alabárdos, aztán Beus hihetetlen nagy szerencsével nyert egy Adidas terepfutó cipőt :D

Amikor elmentek odacsapódtam Cögéékhez, akik szurkoltak, kereplőztek, üvöltöztek rendületlenül, bár nagyon fáztak/fáztunk. Ott fenn hidegebb volt vagy 10 fokkal. Féltem is, hogy Andi esetleg megfázik majd, vagy ilyesmi, de nem volt ilyen baj. 

Ezen a képen látszik, hogy mennyire volt jó hangulatban a futás alatt, valahol Dobogókő előtt lehetett, azt hiszem az első frissítő pont után valamivel:

andi fut.jpg

Itt és most kicsit elnézést kérek azoktól, akik szintén ott voltak a túrán/futáson és nem beszélek már róluk, de így sem lesz egy rövid poszt, és én gyakorlatilag az Andi miatt mentem, szóval inkább azt mesélném el, hogy milyen volt a kísérő szerep. Természetesen hatalmas gratula minden teljesítőnek és Zolinak is, hogy vigyázott magára és meghozott egy jó döntést, nem tudom, hogy nekem sikerült volna-e. 

Megjött Deni is, segítettem neki, frissített, rendben volt, továbbment. Utána pár perc múlva már nem nagyon tudta egy helyben ácsorogni, úgyhogy arra gondoltam, hogy előre megyek Andi elé, és csak bíztam benne, hogy nem rögtön valami nagy lejtős szakaszon kell mennem, mert visszafelé nem volt kedvem sokat felfelé mászni :P :)

Szerencsémre egy viszonylag normális, szinte szintút szerű szakasz volt, igaz, hogy tele túristákkal, meg kutyás kirándulókkal, nem irigyeltem a futókat, hogy őket kellett kerülgetniük egy ilyen szakasz után.. Párszáz méter után láttam Andit, hogy jön felfelé egy sráccal.. Közelebb érek hozzájuk és nagyon értetlenkedve néznek rám, hogy én hogy kerülök oda, hogy mentem el odáig.. Mondtam, hogy Dobogókőig kocsival, ahogy megbeszéltük, onnan meg gyalog.. "De hát ilyen messze??!" Megnyugtattam őket, hogy nincs messze, kb 10 perc séta és ott az ellenőrzőpont, aminek nagyon megörültek, mert a számításaik szerint még 4 km lett volna a pont és már nagyon unták :))) A srác előrefutott, én meg Andival kocogtam a pont felé. Közben ügyesen elmondta, hogy miket evett-ivott eddig, hogy tisztában legyek vele. Odaértünk a ponthoz, ivott, rendbe raktam a camelbackjét, és elindultunk tovább, mentem vele, amíg evett. Örültem neki, hogy jól van és minden rendben vele. Azt mondta nem volt könnyű, de nem is várta, hogy az lesz :) Megbeszéltük, hogy a következő megálló a Kopár-csárda lesz, ahol kell neki a másik óra, akar majd levest enni és valami meleget inni is. Ezeket szépen felírtam a kis noteszbe, amit reggel kaptam tőle :)

Következő célpont tehát a Kopár-csárda volt. Annyira jó supportos voltam, hogy volt nálam minden: GPS-es telefon, tablet, laptop. Szükség is volt rá, mert annyira nem voltam jó supportos, hogy fogalmam sem volt, hogy hol vannak ezek a helyek :P :) A kopár csárdát kinyomoztam, de azért felhívtam Emőkét, aki végül átadta Áronnak a telefont és elmagyarázta merre menjek. 

Sikeresen odaértem, sokan voltak ott, szép számmal voltak ismerősök is. Szij Zoli itt ült be mellém a kocsiba és jött velem végig innen. Beállítottuk az órát Cögével, meginformálódtam, hogy mennyi idő alatt készítik el a forró csokit-forró teát, hogy időben ki tudjam kérni, ha majd jön :)

Befutott itt is előbb Deni, őt rendbe raktuk, teljesen jól volt, hamar tovább is indult. Azután 10-15 perccel ismét elindultam Andi elé az úton, találkoztam Csanyáékkal, akik reggeltől késő estig tolták a kereplős szurkolói pontokon :) Tovább mentem és egyszercsak leültem egy farönkre az erdőben és vártam, hogy jöjjön. Jöttek futók, hajráztam nekik, aztán egyszercsak felbukkant Bitliszbá és mondta, hogy hozzuk már az Andit :) Jött is szépen, meglátott és elkezdett sétálni, megkérdeztem, hogy minden oké-e, azt mondta igen. Jó, akkor futás.. Végre én nyulaztam a Nyuszinak.. igaz, hogy csak 500 métert, de az is valami :))) Megszólalt, hogy úúú, autók, akkor tényleg közel van már :)

Beért a pontra, szokásos frissítés, kulacstöltés, etc.

kopár csárda.jpg

kopár csárda2.jpg 

Annyira gyorsak voltunk, hogy nem bírta lekövetni a kamera ;)

Evett levest, itta a teát és közben beszélt, abszolút jól érezte magát :) Örültem neki, mert azért már majdnem 9 órája úton volt, tehát egyáltalán nem kispálya, hogy mennyit ment már idáig is.

Elindult, és akkor már Nagykovácsi következett. Az neki 17 km volt azt hiszem, de fejből már nem emlékszem annyira :) Nagykovácsira már mindenképp akartam neki venni valami kaját is, mert ennie is kell, szilárdat valamit. Érdekes van összerakva a gyomra, verseny közben nagyon kevés dolog az, ami megmarad benne és még van is értelme, mert energiát is ad. Az egyik érdekesség az például a Mekis kaja.. Amikor mentem a Kopár Csárdához, akkor Pilisvörösváron megkérdeztem egy bennszülöttet, hogy van-e meki, azt mondta, hogy a legközelebbi a Bécsi úton van.. Hát ez nem jött össze, na majd akkor később :) Itt volt a "később" ideje.. Emőke mondta, hogy jön utánunk, mert nálunk van GPS és odatalálunk Nagykovácsiba gyorsan és könnyen.. így is lett volna, de mivel nem jött szembe meki, ezért kb 15x tervezte újra az útvonalat a GPS, Zolival röhögtünk is, hogy Emőke elég furán nézhet, hogy hova megyünk már.. Majdnem bementünk már a Moszkva térre szinte, amikor Zoli kiszúrta a Budagyöngyénél a mekit, szóval ott gyorsan vettem neki sajtburgert meg csirkés szendvicset sült krumplikkal :)

Ezután az enyhe kitérő után mentünk tovább Nagykovácsiba, elég könnyen odataláltunk :) Zolival nevettünk is, mert a Nagykovácsi úton kellett menni, aztán később Szépjuhásznéhoz a Szépjuhászné úton, majd a célba Budaörsre a Budaörsi úton.. Azt hiszem Ebola a P85 miatt átnevezte az utcákat is, hogy könnyen odataláljanak a kísérők a pontokra ;) :D

Nagykovácsinál már becsatlakozott hozzánk Futóbéka is a párjával, meg ott voltak Auguszt Brigiék is megint, szóval jól telt a várakozási idő, beszélgettünk sokat, jó hangulat volt.

Szőke Dóri annyira vidám volt, hogy mondta, hogy mindenféleképpen kell egy közös képet csinálnunk, hiszen még nincs is, és hogy ez a nap milyen szuper, és és és és ésésés... :))

dórival.jpg

Készült egy kép Futóbékával is, mert mint kiderült, vele sem volt még közös :)

futobékával.jpg

Felraktam Andi óráját a töltőre, hátha szükség lesz még rá, de végül nem volt :) Miután megérkezett Deni és elment, utána nem sokkal elkezdtem kicsit arra figyelni, hogy ha megjön Andi, akkor mire lesz szüksége, mit kell neki adni majd. Persze az elemet, amit vettem neki az Auchanban reggel, azt kinn felejtettem a kocsiban, és kellett is, úgyhogy azért rohanhattam ki, amikor már ott volt :)

A plébánia orgonájára szépen meg is terítettem, ahogy azt illik :D

nagykovácsi.jpg

Andi, amikor megérkezett, nagyon mérges volt, mert menet közben lemerült a fejlámpa amit adtam neki, és elfelejtette, hogy a zsákjában ott van az, amit vettek újat, tartalékban, erre az esetre. Erre mondjuk nem számoltam, hogy nem jut eszébe már ilyen távnál, hogy van nála másik, így utólag sajnálom, hogy ez történt, de majd jövőre okosabbak leszünk. Mindenesetre kicsit szét volt zuhanva, nagyon rossz lehetett a sötétben jönnie lámpa nélkül sok km-en keresztül. Aztán mondtam neki, hogy oké, az már elmúlt, csak a jóra koncentráljon, már csak 22 km és vége, akkor úgy nézett ki, mint aki hallgat rám :) A krumpliból evett rendesen, megitta az Energy Shock-ot, tettem sót a zsákjába, és megkérdeztem, hogy tud-e olyat, hogy 5 km múlva megissza a magnéziumot. Azt mondta, hogy nem. Hát oké, akkor majd Szépjuhásznénál szépen beletöltöm. :) A pontról sietve ment el, Bitliszbával tovább, de nem volt már gond, összeszedte magát, megbeszéltük, hogy Szépjuhásznénál találkozunk, az csak 10 km, úgyhogy hajrá! 

Elment, összeszedtük magunkat és a lányokat és Cöge elindult a célba a csajokkal, hogy elérjék még Ulrik befutóját, mi meg irány a következő pont. Ennél a pontnál találkoztunk Csanyákkal is, akik rendületlenül kereplőztek ezerrel, szóval hangulat az ott is nagyon jó volt, több futó megkérdezte, hogy van-e itt valami ellenőrzőpont, vagy valami, hogy ilyen sokan itt vagyunk csak úgy az éjszakában :)

szépjuhászné.jpg

Megjött Deni, és csak néztem, hogy hogy lehet ennyire összeszedett, Zolival azt beszéltük, hogy olyan, mintha kb 10 km-t futott volna eddig, nagyon egyben volt, minden oké volt vele, a combja volt csak úgy beállva, mintha kötelező lenne. 

Amikor megjött Andi Bitliszbával, akkor látszott, hogy teljesen összeszedett, annyit kérdezett, hogy mit kell ennie-innia, mondtam, hogy a magnéziumot mindenképpen. Azt mondta, hogy kihányja, de persze nem hittem el neki, azt beletoltam :) Nagyon örülök, hogy volt otthon ez a 3 ampullás magnéziumom, és elhoztam neki, mert a pezsgőtabletták tuti nem rakták volna helyre ennyire :) Ivott rá egy kis gyömbér teát és vizet, kikönyörögte, hogy a szilárd kaját hadd egye meg inkább a célban, beleegyeztem, hiszen az már csak 12 km, ám legyen :)

Csináltunk egy képet gyorsan, hogy fel tudjam tenni a Facebookra, mert rengetegen kérdezgették, hogy van, merre van, stb stb :)

szépjuhászné2.jpg

Látszik itt is rajta, hogy egyben van, és minden oké, ha fene-fenét eszik is, akkor is behúzza már ezt a versenyt :) 

Amikor elment, akkor beültünk a kocsiba, és irány a cél :) Ott voltak már Cögéék, akik lelkesen szurkoltak mindenkinek, akik érkeztek meg szép sorban :)

Szegény Emőkét azért nem irigylem, egész nap folyamatosan kérdezgették tőle, hogy mik a hírek, mi újság, posztoljon már, stb, stb, aztán a másik oldal meg állandóan leszólja, hogy miért posztol annyit :) Szerintem azért ez így elég hülyeség, főleg úgy, hogy mindenki kíváncsi a versenyzőkre, hogy vannak, mennyi van még hátra, stb. :)

cöge.jpg

 Vártuk a befutókat, Deni is megérkezett hamarosan, nagyon durva idővel, 12 óra 45 perc alatt teljesítette a távot, nem semmi srác :) 

denicélban.jpg

És utána elérkezett a várva várt pillanat, Andi befutott Bitliszbával kéz a kézben, amiről készült ugyan videó is, de Zukkerberg nem szeret minket és a Facebookról nem lehet letölteni, illetve belinkelni sem tudom, akik Andi ismerősei, azok úgyis látták már :)

DSCN5823.JPG

És a jól megérdemelt érmet is megkapja a főszervezőtől: 

érem.jpg

Éremmel, oklevéllel:

DSCN5832.JPG

És végül egy közös kép, sokat dolgoztak érte, mindkettőjüknek a leghosszabb futásuk volt eddig, és nem is akármilyen futásuk :)

andi és deni a célban éremmel.jpg

Ha összegeznem kéne ezt a napot, akkor nagyon röviden annyit fűznék hozzá, hogy hiperszuper hangulatú verseny volt, nagyon jól éreztem magam rajta. Kicsit kaotikus volt az, hogy mikor, honnan és mit szerezzek be, én is kajáljak azért, legyen is meg minden, időben és pontosan kapja meg azokat, amikre szüksége van. De nem baj, a lényeg, hogy beért, bőven szintidőn belül, ez volt a cél. Jövőre 20. megrendezés lesz, szerintem ott lesz, de majd ezt ő úgyis megálmodja :) Ha igen, akkor én ismét kísérni fogom, és ismét segítem a célbaérését, mert ez egy nagyon jó érzés. :) 

Nagyon büszke vagyok rá, hihetetlen teljesítményt nyújtott :) Gratulálok még egyszer!

Két szó jellemzi igazán ezt a napot:

Végül tegnap a szombati hősök tiszteletére felmentünk a HHH-ra Balázzsal, és lefutottuk a P85 távnak a 12,83%-át :) Jól éreztem magam, jó futás volt, attól eltekintve is, hogy kb félidőtől kezdve elkezdett esni az eső elég rendesen :) 

11,36 km, több, mint 400 méter szintemelkedéssel, 1 óra 6 perc 11 mp alatt, átlagosan 5:50es tempóval :) Elégedett vagyok, jól ment! :)

A fényképekért köszönet és hála: Emőkének, Mirának, Zolinak, Szaszának és Fejes Lacinak :)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása