„Csütörtök van. (nem, nem most.. ne nézd meg gyorsan a naptárat, nem késtél le semmit! :D )

Holnapután eljön a nap, amikor odaállok a rajthoz és elindulok a versenyen.

1 évvel ezelőtt még nem gondoltam volna, hogy én valaha ilyet fogok csinálni. Ha valaki ezt mondja nekem, akkor nagyon csúnyán kiröhögöm. 1 évvel ezelőtt 171 kiló voltam, és ha futnom kellett a busz után 15-20 métert, akkor még a következő megállónál is lihegtem, amikor le kellett róla szállni (igen, 1 megállókért buszra szálltam…). ”  (ha érdekel a felkészülésem és még nem olvastad, akkor itt megteheted)

Holnap reggel leutazom Balatonra, hogy majd szombaton odaálljak a rajthoz. Kicsit kaotikusra sikeredett az elmúlt pár nap..  Kiderült, hogy Andi nem tud jönni sajnos velem, nem tud segíteni, mert a tesója jön haza Angliából, a családdal kell lennie. Megértettem, nem volt ezzel gond, tudom, hogy ott akart lenni mellettem, még az UltraBalatonon is mondta, hogy az a minimum, hogy ha én végigtekertem mellette a részét, akkor ott lesz és segít :) Agyaltam, hogy meg tudom-e csinálni segítő nélkül a versenyt. Arra jutottam, hogy valószínűleg nem. Már a hét elején nem igazán tudtam épelméjűen gondolkodni, mindig a verseny járt a fejemben, nagyon izgultam.

Oké, nem tudom egyedül megcsinálni. Kell mellém valaki, aki kezeli a hisztimet, odaadja a kezembe a frissítést, ha én elfelejtem, segít a reggeliben, segít a cuccaim nem elhagyásában, akinek odaadhatom, ha valami nem kell, és akitől kérhetem, ha valami mégis kell, de nincs nálam.

Tudom, hogy kísérőnek lenni milyen érzés, milyen feladat, milyen felelősség. Rengetegszer voltam (és leszek) bringás kísérő. Ott nem az számít, hogy nekem fáj-e valami, nekem mi a nyűgöm-hisztim, nekem jó-e vagy rossz. Ott nincs más, csak és kizárólag a versenyző. Csak Ő. Ennél önzetlenebb dolgot nem sokat tudnék hirtelen felindulásból felsorolni…

Rendben, de ki fog nekem segíteni? Ki tud lejönni a Balatonra egy hétvégére úgy, hogy a hét közepén szólok neki?! Kicsit elcsesztem ezt a későn gondolkodást.. Bedobtam a DK falra, hogy keresek valakit, hátha. Este jött egy üzenet Cserhalmi Palitól, hogy tud jönni, ha szükség van rá. Megörültem neki, mert tudtam, hogy volt már triatlon versenyen, sokat fut és bringázik, meg egyébként is 100x jobb kondiban van, mint én, tehát biztosan tud majd hozzáadni a versenyemhez. Meg is beszéltük, hogy akkor péntek este meló után lejön.

Ezen a héten már nagyon izgultam, hogy hogy fog menni. A legjobban az úszástól tartottam, mivel a hülye körülmények miatt (vagy inkább a hülye Béci miatt, mert ugye nem okoljuk a körülményeket :) ) kb. 1,5 hónapja nem jutottam vízbe, szóval nagy volt a félelem, hogy menni fog-e szintidőn belül az 1,9 km. Balázs azt mondta, hogy már csak pihenés van, nem edzhetek a héten, csak nagyon minimális átmozgatót, főleg az UB-n letekert 26-27 órám után. Első „ellentmondás” edzőbá’nak: leúsztam a távot a World Classban. Muszáj voltam. Féltem az úszástól. Féltem attól, hogy nem lesz meg a szintidő. Féltem tőle. Kőhalmi Mártiékkal lementünk, és rövid bemelegítés után csippant a karomon a Polár és nekikezdtem a 76 hossznak. Utálok 25 méteres medencében hosszokat számolgatni. :) Telt múlt az idő és pörögtek a számok, a vége az lett, hogy 1:02:29 alatt sikerült az 1,9 km. Tudtam jól, hogy ez feszített víztükör volt, 27 fokos átlátszó uszodavízben. A Balaton hullámzó és naggggyon hideg vize sokkal nehezebb lesz. Hogy megnyugodtam-e? Nem, nem igazán. Azzal próbáltam nyugtatni magam (és Gege is azzal próbált), hogy ott nem kell majd forgolódni, nem mennek el vele másodpercek, és még így is volt majdnem 8 percem a szintidőn belül. Oké, de rohadt hideg lesz, mi van, ha nem úgy működnek az izmaim, ahogy kellene? Balu mesélt az Orfűn rendezett féltávról, hogy volt olyan srác, aki azért adta fel, mert egyszerűen nem olvadt ki az úszás után és az izmai nem bírták a terhelést. Neoprénem nincs. Egyszerűen a bérlési lehetőségnél nem volt akkora a méretemben (egy Ork vagyok?! ), vásárolni nem volt „kedvem” 40-45 ezerért.  No mindegy, muszáj megcsinálni. Ha kiszállok a vízből és azt mondja a pontőr, hogy sorry, nem mehetsz tovább, neked itt a vége, nem sikerült az 1:10:00, akkor tökönszúrom magam (és félő, hogy neki is ott a vége :D ). :)

Csütörtök éjszaka van. Már rég aludnom kéne, de én még Facebookon csevegek, az ismerőseim küldenek aludni, de nem megy. Izgulok. Páran megkérdezik, hogy bepakoltam-e már? Nem, még nem. De már összeírtam mit kell vinni!! :D Szörnyű vagyok, mint egy szűz kislány élete első ottalvós bulija előtt. :) Nem sikerül sokat aludni, pár órát, azt is forgolódva, és csörög az óra. Mondanám, hogy felébredek rá, de már ébren voltam, úgyhogy csak kinyomtam és tudomásul vettem, hogy oké, fel kell kelni, össze kell pakolni és elindulni.

Elindulok, az Astorián veszek reggelit a vonatra, és ahogy felemelem a táskám kicsit megbillenek, mert nagyon nehéz volt (mintha két hétre mentem volna.. na jó, fogadjuk el, hisz benne volt 3 sportágnak az összes versenycucca), és meghúzom a derekam. Belenyilall a fájdalom. Felszisszenek. Káromkodok magamban. Miért kell ez?! Á, semmi baj, úgyis elmúlik holnap reggelre, nem lesz baj. Felszállok a metróra, irány a Déli, jegyvásárlás, fel a vonatra. Derekam még mindig nagyon fáj, de próbálok nem tudomást venni róla. Egy tini iskoláscsoport megy nyaralni, az ő hülyéskedésüket hallgatom, néha röhögök rajtuk. Eszembe jut, hogy én is nagyon szeretek nyaralni a Balcsin és, hogy le kéne jönni még a nyáron valakivel.. Valakivel.. Ezen elmélázom egy picit, hogy vajon véletlen-e, hogy egyedül vagyok és a célban nem fog várni a barátnőm. Elég viharosan alakult ezen a téren ez az évem, jó lenne már egy kis nyugodt és boldog „csendes víz”. Nehéz téma..

Balatonarács következik. A szállásom az állomástól 100 méter elvileg. Leszállok a vonatról, sikerül úgy, hogy a táskám miatt megint megbillenek az egyensúlyomból és a vonat három lépcsőfokát ügyesen 1 másodperc alatt leszámolom, elegáns mozdulattal lecsúszom rajtuk, de se a térdem, se a bokám nem ment ki. Hálát adok mindennek és mindenkinek, hogy nem sérültem le, és jókedvűen megkeresem a szállást. Becsekkolok, lezuhanyzom, összepakolom a versenycuccom és irány a versenyközpont Füreden.

BMüdvözlés.jpg

Még viszonylag kevesen vannak. Tetszik a készülődés, a levegőben ott van valami megfoghatatlan, valami bizsergető. Ahogy érkeznek az emberek sokan üdvözlik egymást régi ismerősként. Én nem ismerek senkit. Egyedül vagyok ott, és csak megfigyelek. Ez az első triatlon versenyem, és rögtön egy féltáv. Jól beválasztottam :) A hangulat nagyon jó, pozitív emberek, sürgés-forgás, csinos lányok. Eldöntöm, hogy nekem ez jó és nekem ez sokszor kell, hozzá akarok szokni. Látom a célkaput. Látom alatta az órát. Jelenleg azt mutatja, hogy 00:00:00.. tudom, hogy holnap reggel 8:00-kor elindul a számláló és elindulok én is. Átveszem a rajtcsomagom, megkapom a versenyző karszalagot.

versenyzőkaraszalag.jpg

Bemegyek a célterületre, hogy lefotózzam a célkaput. Kicsit izgulok, hogy vajon rámszólnak-e :) De miért szólnának? Egész közel megyek hozzá, majdhogynem megsimogatom az aurámmal, de nem. Nem akarok házasság előtti szexet.  Nem fogok átmenni alatta, majd csak holnap délután. A cél előtt visszafordulok, lefotózom és feltöltöm facebookra, hogy lássák az ismerőseim, hogy hova fogok befutni holnap :)

BMcélkapu.jpg

Bemegyek a SPÁR-ba, veszek ebédet magamnak és irány a Balatooooooooonpaaaaaart. :)  A versenyzői karszalagommal egyből engednek is be a Balatonfüred Tourist Campingbe, olyan ez, mint valami VIP kiskirály belépő. :) Tudom, hogy még sokszázan kapják meg rajtam kívül, de mégis kiváltságosnak érzem magam vele :) Jó érzés. Lemegyek a partra, és elkezdem kibontani a zsákot, amit kaptam. Tetszik a tartalma. Van benne egy Balatonmanes úszósapka, nagyon jól néz ki, megörülök neki. Tetszenek a PowerBar-os kulacsok is.

BMrajtcsomag.jpg

Előveszem a chipes, rajtszám matricás borítékot. Rá van írva, hogy a chip kizárólag a bokán hordható. Ok. Felpróbálom. Nem éri körbe a bokám :D Na, frankó, mit fogok vele kezdeni? Első megoldandó feladat :) Valószínűleg tényleg nem Orkoknak van kitalálva ez a triatlon nevű sportág. No, de engem ez egyáltalán nem érdekel, ekkora vagyok, ekkorán fogom végigcsinálni. Baluéknak könnyebb, de nem azért csinálom, hogy könnyű legyen.

Fekszem a fűben, nagyon szép idő van, süt a nap, napozok kicsit, szívom magamba a Balaton illatát, és ellazultan fekszem. Úgy érzem, hogy megérkeztem. Megérkeztem valahova, ahova nagyon igyekeztem eddig. Régóta vártam erre a percre, hogy itt legyek. Hosszú út áll mögöttem és beláthatatlanul hosszú előttem. Tetszik a Balcsipart, élvezem a lágy szellőt, hiányzik a hullámok hangja, de aztán rájövök, hogy ez egy nagy áldás. Feszített víztükröt kaptam, nincsenek hullámok :)

balcsipartlábammal.jpg

Mellettem 3 srác áll a vízbe vezető lépcső mellett. Egyik belelógatja a lábát és megszólal: Hú vazzeg, ez nagyon hideg! Odamegy a haverja, megnézi, és határozottan bólogatva kifejti, hogy igen, hidegebb, mint tegnap. A harmadik próba nélkül mondja nekik, hogy ebbe ő biztos bele nem megy, menjenek inkább csak napozni. Ennek a beszélgetésnek nem örülök, és abban bízom, hogy csak a tipikusan strandizmot építő, lányok szívét megdobogtató macsókról van szó, nem is olyan vészesen hideg az a víz. Persze nem bírom ki, kíváncsi vagyok, odamegyek én is, és megnézem. Térdig belemegyek. Megállapítom, hogy basszus, ez tényleg hideg. Hogy fogok én ebben úszni?! :D Utána rájövök, hogy úgy, hogy egyik kezem rakom előre a másik után a fülem mellett és megpróbálom imitálni a gyorsúszás technikáját. :)

Visszaheveredek a fűbe, és picit élvezem a Balaton parti létet. Megállapítom, hogy le akarok jönni ide pár napra vagy egy hétre, ez annyira jó. Augusztusi programnak jó is lesz. Eldöntöm, hogy lejövök. Ránézek az órára, itt vagyok már 1,5 órája, menni kell vissza, nehogy napszúrást kapjak, vagy leégjek.

Irány a versenyközpont, odamegyek a Champion Chipes srácokhoz:

-          Sziasztok, van egy kis problémám.

-          Szia, mi a baj? Miben segíthetünk?

-          Az, hogy az van ráírva a borítékra, hogy a chip csak bokán hordható.

-          Igen, de ezzel mi a gond?

-          Az, hogy nem éri körbe a bokám :))

Srácok végignéznek rajtam, látszik a felismerés a fejükön és az első gondolat, ami kihallatszik a fejükből:

-          Igen, valóban elég vastag a lábad és a bokád is.

-          Tudom.

-          Na várj, hol is vannak a helyszíni nevezők chipjei? Igenigen.. Itt van még egy tépőzáras szalag, összerakjuk a kettőt és ennek most már körbe kell érnie. :)

-          Köszönöm szépen, igen így már jó lesz :)

 

Ezután a kellemes és (Orknak érzem magam megint) vidám párbeszéd után elkérem az ebédet, finom nagyon. Már itt sejtem, amikor megkérdezik, hogy mennyit kérek, hogy ez a verseny szervezésügyileg nekem rendben lesz. :) Jön Kindl Gábor előadása, kíváncsi vagyok rá, mert a PowerBarról lesz szó, és hogy hogyan frissítsünk vele a verseny alatt. Gondoltam meghallgatom és kiszedem belőle azt az okosságot, ami nekem kellhet. Kicsit keményen belement a kémiába, fizikába, akármibe, mert az elejéből nem igazán értek semmit, túl tudományos számomra. Ami megmarad az az, hogy nem szabad izóra enni, vagy evés után izót inni. Zselé, banán, energia szelet, akármi után csak víz. Izót csak külön, ha eltelt a kettő között legalább 20-30 perc. Oké. Megjegyeztem. Azt már nem tudom megjegyezni, hogy miért, de ott és akkor teljesen logikusnak tűnik a kémiai vegyjelek felrajzolása közben, ahogy magyarázza, úgyhogy elhiszem neki. :)

BM KindlGáborelőadása.jpg

Közben megérkeznek Ancsurék, nagyon izgul, annyira aranyos :) Zolin látszik, hogy mennyire büszke Rá. Örülök nekik, jó páros, húzzák egymást előre, szerintem példamutató. Kicsit irigykedek is talán rájuk, de aztán rájövök, hogy ez nem irigység, ez tök normális, hogy így tudják csinálni. Vagyis nálam is ennek kéne lennie a normálisnak. Na, majd legközelebb :) Befutnak Baluék is, úgyhogy lemaradok Gábor előadásának a végéről, megérkezik velük a cangám, pár szót beszélgetünk, kérdezi tőlem, hogy izgulok-e. Hát, hogy a viharba ne?! :D Nem gyengén... Látszik rajta, hogy tényleg elhiszi nekünk, hogy izgulunk, és próbál belénk egy kis nyugalmat terelgetni. Leadjuk közösen a futócuccot a Depó 2-be.

BMrundepó.jpg

Tök furcsa ez az egész, olyan kicsit idegen. Mindenről próbálom kérdezni Balut, hogy oké, de akkor most, hogy is lesz? Ha úsztunk, akkor hova és utána hogyan tovább? És a bringát majd itt hagyjuk és akkor mit és hogyan?! :D Igazándiból így utólag ezek már olyan evidens kérdések, hogy valóban nem tudok rájuk mit mondani, csak azt, hogy „elsőbálozó, hagyjuk..” :D Andi (Balu tündéri párja) mondja, hogy mennek egy kört a bringapályán, bejárják. Kérdeztem Balut, hogy ő most le akarja tekerni? Mondta, hogy dehogy, kocsival mennek és majd egy 10est fog bringázni kb., vagy majd ahogy érzi.

Elmentek, én visszamegyek a sátorba, találkozom Fejes Lacival, aki akkor tésztázik épp, leülök mellé, dumálunk egy kicsit. Mondja, hogy neki ez lesz az első normális bringázása ezzel a bicajjal, amivel menni fog holnap. Arra gondolok, hogy bátor húzás :) Ancsurék is csatlakoznak hozzánk a vacsival, jön a megnyitó és a technikai értekezlet, meghallgatjuk, elköszönünk és irány haza. Végre újra a bringán. Nem kell sokat tekerni Balatonfüred és Balatonarács szerintem csak 3-4 km lehet, de jólesik. Imádok bicajozni. Megérkezek, lepakolok, lezuhanyzom újra és felmászom a netre. Örülök, hogy van wifi a szálláson :) Rengeteg üzenet vár ismét, nagyon sokan szurkolnak nekem. Sok energiát ad. Tudom, hogy bíznak bennem, hogy meg tudom csinálni. Jó érzés :) Nem sokkal később hív Pali, hogy Füredre érkezik be vonattal, és jön bringával, majd szól, ha itt van. Mondtam, hogy oké, akkor megvárom a boltba menéssel. Nagyon rendes volt. Hozott nekem mindent, amit kértem tőle. Iszonyatosan hálás vagyok neki, amiért ilyen önzetlenül végigasszisztálta az egészet. Na de ne ugorjunk ekkorát. :) Átmegyünk a zöldségeshez, hogy vegyünk tojást reggelire és sört estére. Arra gondoltam, hogy ha iszom két sört, akkor az majd jól elálmosít és tudok majd aludni, amire nagy szükségem lesz. Visszaemlékeztem november 16.-a éjszakára. Ott feküdtem Aligán a medencetérben, ott aludt mellettem Andi és én nem tudtam elaludni, úgy izgultam a másnapi első félmaratonom miatt. Tudtam, hogy ha felébred és meglátja, hogy nem alszom, akkor le fog cseszni, úgyhogy igyekeztem nem mozogni :D Ugyanez a nemalvás volt várható, ezért gondoltam a sörre.

Pár DK-stól láttam már, hogy ottalvós versenyek előtt az ágyra pakolják a cuccaikat, amiben másnap menni fognak, úgyhogy arra gondoltam kipróbálom milyen is ez a szerkó összecuccolás :D Sikerült is, lefotóztuk és felraktam a DK falra, kaptam a sok-sok drukkolást másnapra és Balu Andija írta, hogy azt üzeni a Balázs, hogy már rég aludnom kéne :))

BMrajtcucc.jpg

Facebookon lógás közben beszélgettem aznap Ernával kicsit.. Annyira jól esett, amiket írt, feltöltött. Tudtam, hogy segíteni fog. Ez is, és az a rengeteg sok minden, amit előtte kaptam. Iszonyatosan sok hajrázás és bíztató üzenet. Beus elhagyta nekem az UB-n az energiagombócokat, csak össze kell majd szednem. Andi írt a falamra, hogy E&A. Tudtam, hogy mire gondol. Meghallgattam. Háromszor.

Amin még meglepődtem és hatalmas meglepetés volt, az, hogy Balu Andija megjelölt egy képen, ami egy felfestés volt. Festékszóróval festettek Ancsurnak és nekem egy hajrázást. Valami azt súgta, hogy a legnagyobb emelkedő környékén lehet :) Ezt megerősítette az, hogy a könyvelőm (egy kis reklám neki, mert tényleg nagyon jó::D ) Zsuzsi pont arra járt, lefényképezte ő is és elküldte, hogy ez valószínűleg nekünk szól, és hogy milyen szuper lehet, hogy így segítjük egymást. Írtam neki is, hogy gondolom ez valahol az emelkedő környékén lehet biztos. Mondta, hogy igen. Azon az emelkedőn kocsival alig bír feljönni és hogy durva lehet bringával :D

BMaszfaltfestés.jpg

Jól esett ez Baluéktól, köszönöm szépen!!! :)

Megittuk a söreinket és kis sztorizgatás után el is aludtunk. Vagyis Pali elaludt, én kicsit forgolódok, de olyan éjfél-fél 1 körül elalszom én is. 5:00ra állítottam az órát, hogy felkeljünk, megcsináljam a tojást (edzőbá’ ellentmondás 2: azt mondta lazacot reggelizzek nyers zöldséggel, de nem kaptam sehol sem lazacot :/ és mivel eddig mindig bevált a tojás, gondoltam eszem akkor azt uborkával. ), és időben átérjek, berakjam a bringát a depóba és ücsörögjek egy kicsit és helyrerakjam az agyam, de semmiképp se kapkodjak :)

Természetesen sikerült kb. fél3 körül felébredni. Izgulok. Gondoltam, nincs baj, csak megnéztem az órát, mindjárt visszaalszom. Kell a pihenés, úgyhogy ügyes leszek. Hát nem így lett. Felmegyek Facebookra. Kapom az ívet az ébrenlévőktől, hogy aludnom kéne. Persze ők valószínűleg buliztak :D Gondoltam, ha a telefonom világít csak a fejemre, akkor elálmosodom gyorsan és visszaalszom.  

Nem így lett. Igazándiból, ha a TippMixen kellett volna fogadnom rá, hogy sikerülni fog-e vagy nem, valójában én magamnak se adtam volna jó odds-ot arra, hogy aludni fogok eleget a verseny előtti napokban :))

Felkelek, és elkezdem megcsinálni a reggelit, de elfelejtettem olajat, vagy valamit venni a tojás alá, így sikeresen leragadt. Ebből nem lesz tojás reggelire :/

(ÓÓÓ, most jut eszembe, 1 hónappal később, mikor írom a beszámolót, hogy ott volt a táskámban a mákolaj, amit a Balutól kaptam, az tökéletes lett volna hozzá :D Na látjátok? Ezért kellett nekem kísérő, mert én már NEM tudtam gondolkodni.. :D )

Maradt a győri keksz zabfalatok reggelire, amit a Palitól kaptam. Az is jobb, mint a semmi,  sőt, mindenképp kell valami a gyomromba. Finom is volt, energiát is adott, biztosan segített :)

Kaja után lezuhanyozom, összepakolom a cuccomat és elindulunk Füredre. Megérkezünk, be a Campingbe, Depó 1, bringát a rajtszámomnak megfelelő helyre rakom be. Kevesen vannak még itt. Kb. 10-15 bicajt látok a depóban az enyémen kívül. Szépen elrendezgetem a dolgaimat, ráérek, nagyon ráérek :) Próbálom úgy elrendezni a cuccaim, hogy amikor kijövök a vízből, akkor ne nagyon kelljen keresgélni, hanem csak úgy gyorsan magamra kapkodom és már indulok is tovább. Amikor végzek, leülök egy padra a Depó bejárata mellett és csak nézem, ahogy érkeznek a versenyzők a különböző bringákkal. Vannak olyanok, amiken csak tátogatom a számat, durván néznek ki, biztosan az áruk se volt alacsony :)

BMbringadepó.jpg

Pali mondja, hogy a szálláson hagyta töltőn a telóját, visszamegy érte :D Annyira vagyok képben, hogy mondom neki, hogy igen, láttam, hogy töltöd, amikor eljöttünk behúztam a függönyt, hogy ne lássák kintről, hogy ott van a hűtőn. Az eszembe se jutott, hogy szükséged lesz rá (igen, kellett a segítő, mert nem tudtam gondolkodni :D ).

Valamiért azt gondoltam, hogy az úszás előtt is lesz valami frissítőpont, ezért amikor visszaér, elkérem Pali bringáját, hogy hadd menjek el vele a versenyközpont sátrába megnézni, hogy vajon ott van-e. Hát nem, nem volt ott. Nem volt sehol. :D Persze az én két kulacsom üresen tátongott a bringám kulacstartóiban. Első frissítőpont kb. 20 km környékén lesz. Kell bele/belém valami addig. Találkozom a bejáratnál Ancsurral, ő már neoprénben, és elmeséli a vele kapcsolatos esti kalandjait. Úgy írja le magát, mint valami perverz gumiruhás szadomazó film főszereplőnőjét. Jót röhögünk, közben befut Vanda is, és Ancsur megkapja a szerencse Snickersét :) Megjön Zoli is a boltból és Baluék is megérkeznek.  Bemegyünk a Depóhoz. Palit megkérem, hogy hozzon nekem Izót és valami csokit a SPÁRból.

Ez a kép jut eszembe és elmosolyodom:

SPARTA.jpg

Amíg odavan, addig Balázzsal és Andival ácsorgunk a depó mellett és teljesen értelmetlen dolgokról beszélgetünk, miközben Balu felhúzza a neoprént és készülődik. :) Látszik rajta, hogy odafigyel már a versenyre, de ránk is nagyon. Az Ironmanje előtt biztos nem fogok ott lábatlankodni mellette, mert nem akarom elterelni a figyelmét, ismerem milyen, képes lenne akkor is terelgetni engem, de neki akkor oda kell majd tényleg figyelnie, nem rám. :)

Elkezdem magam kenni a mákolajjal, mert az volt az okosság, hogy majd az fog hőszigetelni. Hát, elég hülyén érzem magam úszógatyában. Körbenézek és nem igazán látok olyan elvetemültet, mint én, mindenki neoprénben. :D

Azon agyalok, hogy mit is keresek itt pontosan? Mindenki kisportolt, fess, túlsúlymentes. Én meg ott állok dagadtan és kenegetem magam. Kicsit kontrasztos, ahogy sétálok a víz felé a pulzusövemmel, az órámmal az úszógatyámban és ez a teljes menetfelszerelésem. :) Legalább lett volna rajtam neoprén, hogy eltakarjam magam. De nem, rikítok a fehér bőrömmel és a bringás barnulásommal (combközéptől lefelé és pólóujj alatt) hülyén nézek ki a sok feketeruhás között, és úgy érzem, hogy mindenki engem néz. Valószínűleg ez nem így van, de azért biztos megbámultak páran…  A legtöbb srácnak itt van a párja és terelgeti, hogy ezt így, azt úgy.. Jövőre vajon itt lesz az enyém is? :)

Nem találom, hogy hol kell bemenni a vízbe, ezért elmegyek a depó melletti kordon mellett a víz felé, ahol egyszer csak előttem a tábla: VIP szurkolói zóna.. Hát, nem.. ez nem az én helyem.. a szervező srác mondja, hogy menjek be a depóba és ott kell a vízbe menni.. oké :) Már csak pár perc volt a rajtig, én „egyedül” ácsorgok a parton.

BM úszáselőtt.jpg

Keresem a szememmel Balut, hogy legalább egy ismerős arc legyen, Ancsurt már rég elvesztettem szem elől. Rengeteg feketeruhás ember benn a vízben, van, aki úszik, van, aki gimnasztikázik. Gondoltam, akkor nekem is ideje bemenni, ránézek az órámra: 7:55.. 5 perc múlva rajt. Keresem a bójákat, nem látom, hogy merre vannak. Hallom, hogy a hangosbemondóban folyamatosan mondja a speaker az instrukciókat, de egy szót nem értek belőle a felettünk köröző helikopter miatt. Kicsit parás az egész. Megyek befelé a vízbe, rohadt hideg, amikor eléri a kritikus pontot a vízszint, akkor felszisszenek, de már ott vagyok, nyomás bele :)) Belevetem magam, hát, hideg tényleg. Kb. 10-15 embert látok még neoprén nélkül a nagyjából 500 egyéni indulóból. Kisebbségben vagyunk :)

BM rajtelőtt.jpg

Balut még látom, ahogy bejön, beszél pár emberrel pár szót, ad nekem egy kétkezes pacsit, hogy hajrá, aztán megy előre. Én kóválygok, próbálok úgy tenni, mint aki melegít. Azt mondta még régebben, hogy próbáljak a mezőny valamelyik szélén úszni majd. Aztán egyszer csak azt hallom, hogy visszaszámolnak.. Ránézek az órámra, de hát még csak 7:58 van.. ajajj… 10.. 9... 8.. 7.. 6.. 5.. 4..

(folyt. köv.)

Szerző: cubiac

komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.