Tavaly ilyenkor én voltam a világ legvidámabb sráca, mert félmaratonista lettem. Hosszú napokig, vagy talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy hetekig az élménye alatt álltam, és ott lebegtem Siófok utcáin. Olyan leírhatatlan élmény volt, olyan sokat adott, hogy átléptem minden korlátomon és lefutottam 21095 métert, hogy szerintem hónapokig abból a 2 óra 16 perc 38 másodperc élményből táplálkoztam. Volt benne minden, öröm és bódottá és szenvedés is rendesen, megküzdöttem érte derekasan :) Írtam róla egy nagyon hosszú beszámolót, ha esetleg érdekel és még nem olvastad, akkor itt megteheted, ha egy picit lejjebb lapozol :)

(Nem lett rövid ez a poszt, sőt, szóval pörgess bele nyugodtan, ha át akarsz ugrani egy-egy részt.. ismét szómenésem volt.. :) )

Eltelt egy év.. ezalatt az év alatt rengeteg dolog megváltozott az életemben, de ezekre nem térek most ki, viszont egy picit megpróbálom összegezni, hogy magam is láthassam mi történt az első félmaratonom óta:

Futottam 1184 km-t, bringáztam ~3052 km-t, és úsztam is egy keveset, de azt nem volt kedvem összeszámolni :P

Félmaratont futottam 17x, nagyobb távolságot 3x (25km, 28,3 km, 30 km). Ebből 6 alkalom verseny volt, a többi edzés.

Teljesítettem a BalatonMan 70.3 triatlon versenyt, ami egy féltávú Ironman-nek felelt meg, ahol úsztam 1,9 km-t, bringáztam 92 km-t (1070 méter szintemelkedéssel) és futottam egy félmaratont. Erre készültem egész évben, ez volt a célversenyem :)

Augusztusban voltam Szálkán, és ott az L távon versenyeztem, nagyon jó időt mentem magamhoz képest! :) úsztam kb 2,1 km-t az 1,9 helyett 57:53 alatt, bringáztam 66,19 km-t 02:17 alatt, és futottam 15,66 km-t 01:56:53 alatt, összesen depókkal, mindennel együtt 05:24:44 lett az időm, amivel nagyon-nagyon elégedett voltam :)

Tavasszal jól sikerült Debreceni Rotary Félmaraton, ezért már ott a fejembe vettem, hogy jajj, de jó lenne, ha sikerülne 2 órán belül lefutni :) Tudtam, hogy meg lehet csinálni, csak nem sejtettem, hogy ennyire nehéz lesz :P Próbálkoztam a Vivvicittán (2:06), a Nike-on (2:03), de nem sikerült.

Pár hete már készülök rá fejben és Balázzsal is megbeszéltük, hogy mit és hogyan kell futnom a felkészülés alatt, ami majdnem össze is jött.. Tudom jól, hogy mostantól viszont már nincs mese, mindenféleképp minden betűt be kell tartani az edzéstervből, mert a maratoni táv már tényleg nem viccel, kemény felkészülés elé nézek. Na de vissza a tegnaphoz :)

Balázs nagyon sokat segített, hogy összerakjam ezt a hétvégét. :) Megbeszéltük az előző napi vacsorát, a verseny reggelén való zöldséglét, reggelit, frissítést, verseny taktikát, mindent. Ha valaha edzőre lesz szükségetek, akár futáshoz, akár bringához vagy úszáshoz, esetleg triatlonhoz, mindenképp őt javallom, nagyon profi és emberi! :)

Zsuzsi volt a másik pont, akinek óriási szerepe volt ebben a hétvégében :) Pár hete már lefoglaltuk a szállást, beneveztünk, ő szombaton futott 14 km-t, az első ilyen hosszú távja volt, és nagyon ügyes volt végig :) Büszke vagyok rá nagyon, tavasszal nekiugrik a bécsi félmaratonnak :)

Péntek reggel eljöttünk a 7:03 Railjettel Bécsből, volt itthon időnk, hogy elintézzünk pár dolgot. El kellett ugrani Balázshoz a World Classba a zöldséglépréselő gépért, aztán elmentünk Dórihoz az SD rendelésért, majd a Maratonman Depo-ban végeztünk. Mindenkinek ajánlom azt a boltot, ha futócipőt akar venni, mert hihetetlenül precíz módon bevizsgálták mind a kettőnk lábtartását (futópadon kellett futni mezítláb, felvették kamerával, majd egy számítógépes program kielemezte), és így pontosan meg tudták mondani milyen futócipő való nekünk. Sajnos egyikünk cipője sem volt megfelelő, úgyhogy az az Adidas, amit nemrég vettem, nem volt jó (Boráros téri adidas outlet szakmailag megbukott nálam, csak úgy vásároljatok ott, ha biztosan tudjátok mi való a lábatokra), valószínűleg azért fájdogált benne néha a térdem. Zsuzsitól kaptam egy cipőt, hogy ne tegyem magam tönkre továbbra is, meg ő is vett magának egyet, remélem most már neki is a legmegfelelőbb lesz végre.

Itt az új kapcsolat, egy New Balance futócipő, tegnap nagyon bevált, remélem hosszú ideig együtt leszünk :)

Amikor végeztünk itt, hazaértünk, ettünk és indultunk is le Siófokra vonattal. Szerencsésen megérkeztünk, elsétáltunk a szállásig. Csak ámultunk és bámultunk, hogy milyen fantasztikus helyen tölthetjük a hétvégét, nagyon tetszett az apartman, minden nagyon szép és kényelmes volt :) Sajnos elfelejtettük körbefényképezni, úgyhogy jövőre vissza kell majd menni ;)

A pénteki vacsi nagyon finom lett, lazacos-tejszínes spagetti, Zsuzsi ismét megvillantotta a gasztrotudását, nagyon jól tud főzni :)

Időben lefeküdtünk aludni, aztán szombat reggel ébredés, készülés a versenyére. Ügyesen lefutotta, és végül vidáman pózolt az éremmel a nyakában, teljesen megérdemelten! :) Büszke vagyok Rá! :)

Délután elmentünk felvenni a rajtszámom, utána ebédelni a La Riva-ba, ahol találkoztam Szandival és Emőkével, kaptam rajtszámövet, tehát minden cuccom megvolt a másnaphoz :)

Azután hazaértünk és mentünk át a Galérius fürdőbe, hogy kicsit lazítsunk, fürödtünk a termálvízben, jakuzziztunk, volt hidromasszázs és szauna is egy kicsit, majd a végén 30 perc masszázs :) Természetesen én csak a lábaimat kértem, nagyon jól esett! :)

A szombat esti vacsi is ugyanaz volt nagy örömömre :) Már izgultam nagyon, hogy hogy fog menni a másnap :) Sikerült időben elaludni, nem úgy, mint 1 évvel ezelőtt :D

6:10kor csörgött a vekker. Nagyon nem szerettem! :D De Balázs azt mondta, hogy 6kor kell meginnom a zöldséglét, úgyhogy nekiálltam, kipréseltem, megittam, és visszabújtam kicsit az ágyba :) 7:10 körül felkeltünk, Zsuzsi készítette a reggelit.

Nagyon finom volt ez a quinoa is, fűszerezve, a lazac meg alapjáraton jó kaja :)

 Felöltöztem menetfelszerelésbe :)

Összeírtam a frissítési tervet a térképre, hogy mikor és hol legyen majd nekem segíteni :)

Ez volt a Balázs javaslata: 5,10,15-nél adjon fel mézes-citromos-sós vizet. Óránként két gramm só és 45 gramm lassan felszívódó szénhidrát. Én emellé kértem még 10-nél és 15-nél egy-egy folyékony ampullás magnéziumot is, mert az a BalatonMan-en is csodát tett velem :)

Elindultunk a rajthoz, időben voltunk, pöpecül ment eddig minden, de izgultam, hogy vajon menni fog-e. Persze Zsuzsi nyugtatott, meg jó volt, hogy ott volt :) A rajt mellett találkoztunk Géczy Andival, aki nagyon-nagyon rendes volt és elhozta Dunakesziről a repcemézet, amit rendeltem, nélküle ugrott volna a frissítésem :D Mentünk be a szállodába, de pont szembejött Bitliszbá’, aki kérdezte, hogy mi a terv, mondtam, hogy két órán belül szeretném nagyon. Azt mondta, hogy tapadjak rá, és megmutatta a pólóját, hogy miben fog futni: Iramfutó 2:00 :)) Mondtam, hogy nem is láttam, hogy van hivatalos, amire azt felelte, hogy nincs is, a feleségének nyulaz egy kétórásat, menjek velük, ha akarok :) Szuper, megnyugodtam, és elterveztem, hogy ha találkozunk a mezőnyben, akkor megyek velük amíg tudok.

A szállodában szépen leültünk a sarokba és Zsuzsi elkezdte az üvegekbe kanalazni a mézet, hamar végeztünk is. Még elszaladtam pénzt szerezni (nem volt sehol egy automata a közelben, köszi Bambi!!! :) ), hogy vegyek magnéziumot, aztán kész is voltunk mindennel.

Utoljára nyomás még pisilni és tipli, hogy beálljak a rajtzónába.. hááááát.. nem keveset kellett hátragyalogolni :) Nagyon sokan voltunk :) Találkoztam Mártiékkal, ők a 4-es elején voltak, gondoltam jó lesz az nekem is akkor, odaálltam melléjük, kicsit beszélgettem vele, jó volt, mert már nagyon rég nem láttam. Azt hiszem utoljára az Ultrabalatonon :) Bálint fia kérdezte, hogy miért nem voltam a tésztapartin, miért nem masszíroztam meg :))) Eszembe jutott, hogy bakker, nincs is még jelem, gyorsan bekapcsoltam a GPS-t.

Kerestem a jelet, amikor Márti megfordított, mert háttal álltam a rajtnak, de már elindult.. mondtam, hogy ajjaj, még nincs jelem, úgyhogy nem megyek. Kiálltam a tömegből a szélére, és vártam amíg a kis GPS zölden kezdett villogni, viszonylag hamar sikerült is, úgyhogy előretolakodtam vissza a Mártiék mellé, és a 3. szakasz rajtjával sikerült is elindulni :) Felnéztem a táblára, kb 7:30-at mutatott, elindítottam az órát (fotó: Strémen Judit).

Kerestem Zsuzsit, mert tudtam, hogy ott fog állni valahol, és fényképezni szeretne :) Megtaláltam! :)

(a videót konvertálja a youtube, de már késő van, nincs kedvem megvárni :D )

Beállítottam jó előre az órát, hogy legyen egy „virtuális edzőpartner” aki futja a tempót és akkor látom, hogy mennyivel vagyok a tervtől elmaradva, vagy mennyivel járok előre. Bepötyögtem a 21,1 km-t és 1:59:10-et célidőnek. Persze a rajtban elfelejtettem a menüből indítani az órát, és csak sima futásra nyomtam, amit 2-300 méter múlva vettem csak észre. Anyáztam egyet magamban, hogy hogy lehetek ilyen hülye, most mit csináljak, mi lesz a tempóval, már most megdőlt a terv, mi lesz később?! :D :D Gyorsan leállítottam a futást, beléptem a menübe, elindítottam a race time-ot. Nem voltam boldog a gondolattól, hogy nem tudom milyen távolság és idő telt el a rajttól.. Amatőr hiba, legközelebb legalább jobban figyelek majd :)

Mártiékkal kb 1 km-t kocogtam, utána otthagytak, és Zsigri Ferit értem utol, kicsit beszéltünk, mondta, hogy szigorúan csak úgy fut, ahogy a Balázs mondta, szóval kicsit lazábban az elején. Nekem is ezt mondta, hogy az első 2-3 km lassabb legyen, kb 6 perces, és utána lesz 17-18 km-em behozni azt az egy perc lemaradást. Nem sikerült a 6 perces, kicsit alatta volt :)

Eltelt egy kis idő, amíg azon agyaltam, hogy a futó emberkéhez képest a +18 másodperc az most mit is jelent? 18 másodperccel jobb az időm, mint a tervezett tempó, vagy rosszabb?! Ezen agyaltam kb 5 km-ig :D Aztán eszembe jutott, hogy előző nap Zsuzsi óráját néztük és neki -00:02:10-et mutatott az órája, és ő gyorsabban futotta le, mint ahogy terveztük, tehát ha mínusz, akkor lesz jó nekem a végén. Azt hiszem nem én leszek az a futó, aki futás közben fog matekozni, futás nélkül is hülye vagyok hozzá, de ez most bizonyítja, hogy nem az erősségem ;)

Nagyjából 1,5 km telhetett el, amikor éreztem, hogy a nadrágom zippzárja nagyon dörzsöli a sarkam, de esélyem nem volt megigazítani, hiszen felette ott volt a kompressziós zokni. Gondoltam, frankó, remélem azért ez valahogy el fog múlni a végére, vagy nem figyelek rá, de nem múlt. A végére szépen átvérzett a zokni, de sebaj, több is veszett Mohácsnál ;)

Előjöttek az emlékek tavalyról.. Imádtam :) Futottunk és eszembe jutott rengeteg pillanatkép, ahogy Máthé Zoli állandóan kiáll pisilni, és utolér minket, ahogy futunk Andiékkal, és ő beszélget Fejes Lacival.. Emlékeztem az útvonalra, de most teljesen más volt.. Most egyedül futottam, egyedül kerülgettem az embereket, nem volt ott az Andi, hogy rám kiabáljon: lassíts!!! :D

Halmos Laci leelőzött még olyan 2,5 km-nél, megkérdezte, hogy úszás-bringa megvolt-e a futás előtt, mondtam, hogy persze, ahogy kell! :D Egyetértően bólogatott, hogy logikus, nekem másképp már nem is megy ;)

Eltelt 4 km, és elhaladtam egy nagyobb adag szurkoló mellett, ahol Szandi és Emőke S! szurkolópontként őrjöngtek nekem, Bambi és Bogesz is nagyon drukkolt, feltöltöttek, előtte +37 mp-et mutatott az óra, utána ránéztem egy picit, már csak +15 volt :D Jött az 5-ös km, ahol Zsuzsi várt, fényképezőgéppel a kezében. Én már messziről integettem neki, mert úgy láttam, hogy nincs a kezében az flakon :) Persze, ott volt, lencsevégre is kapott már jó messziről :)

A frissítés szuperül megtörtént, mintha csak erre teremtődött volna nekem ;) Belekortyoltam, és megnyugodtam, hogy jólvan, ez menni fog, ízlik, jó lesz!

Utolértem Géczy Andiékat, megkínáltam őt a flakonból, hogy ha már elcipelte nekem a mézet Dunakesziről, legalább kostólja meg, de azt mondta kihagyja :D Soltész Szilvi azt kiabálta, hogy biztosan azért rohanok ennyire, mert sietek a fürdőbe :)

Halmos Lacit utolértem, és egy icipicit elkezdtem előzni.. rémnézett, és megkérdezte: csak így csendben előzgetünk?! :D Mondtam, hogy persze, csak csendben, halkan :) Kérdeztem, hogy mi a terve, mondta, hogy szeretné 2 órán belül behúzni.. én is, úgyhogy akár mehetünk is együtt egy kicsit. Megegyeztünk, hogy nyulazok neki, amíg bírom, aztán maximum tolja meg jobban.. pár percig futottunk is egymás mellett, de aztán elkeveredtünk, amikor bementünk a kempingbe.

Egyébként azt mondják sokan, hogy a futás az egy unalmas sport és a kutyát nem érdekli.

Itt a megdönthetetlen bizonyíték, hogy ez bizony nem így van! :D

Ez a blöki nézte a mezőnyt, nyilvánvalóan alaposan kielemezte mindenki futómozgását és összehasonlította a tavalyival. :D Remélem engem felismert, igaz, akkor még 23 kilóval nehezebb  voltam, de azért kíváncsi lennék mit állapított meg! :)

Jött a Beszédes József sétányhoz a kanyar, ahol tavaly utolértük a Fejérváry Dórit, aki mondta, hogy kapjam be, hogy már ott vagyok és hajrá! :))) Jó volt, hogy eszembe jutottak az emlékek, nagyon élveztem a futást! 9-es km tábla. Közben elfutottunk a szállás mellett, gondoltam is, hogy akár még be is ugorhatnék, nagyon menő :D

Jött az egyenes, ahol tavaly mondta Zoli az Andinak (amikor már tizenvalahányadszor szólt rám, hogy lassítsak), hogy hadd menjen, ha akar. Most nem volt itt, hogy rám szóljon, de a terv szerint haladtam :) 10-es tábla, ott állt előtte KiscicaZsuzsi, egyik kezében a kinyitott magnézium ampulla, másik kezében pedig a powerrade-es flakonban a mézes-citromos-sós víz. Épp abban a pillanatban értem utol (vagy értek utol?!) Bitliszbáékat, aki csak annyit mondott a mutatványra: „Béci, nagyon profi a frissítésed!!” :) Mondtam, hogy bizonyhogyaz! :D Megkérdeztem tőle, hogy időben vagyunk-e, mondta, hogy bizony, minden rendben, úgyhogy menjek csak.

Jó érzés volt, gondoltam, hogy oké, akkor mostantól már csak annyi dolgom van, hogy rátapadok és megpróbálom tartani a tempót.

Jött a célkapu, előtte és utána sok-sok ismerős arc, akik szurkoltak nagyon-nagyon, Bambiék és Szandiék itt is üvöltve, nagyon jól esett! :)

Utána frissítőpont, a magnézium ampullát eldobtam a poharak közé, gondoltam ott úgyis összeszedik. Tavaly itt álltunk meg először inni egy kicsit, furcsa volt, hogy most nem állok meg, hanem átrobogok a frissítőállomáson és irány tovább. Láttam, hogy Bitliszbáék sem állnak meg, az övén volt egy nagy kulacs, azt adta a Feleségének néha, hogy abból kortyoljon.

Jött egy-két nehéz km, tartanom kellett a ritmust, igaz, hogy lement az órám -20 és -30 másodperc közé, mert Bitliszbák picit gyorsabb tempót diktáltak, de mondta, hogy másfél perc előnyben vannak, tehát ha tartják az iramot, akkor meglesz az 1:57… Most már értem milyen egy iramfutó, még sosem voltam a közelükben, mindig nagyon elhúztak és nem értem őket utol :D

Gondolkodtam egy ideig, hogy miért lehetünk másfél perc előnyben, hiszen 1:07 vagy 1:06 valamennyit mutatott az óra, amikor átfutottam alatta, de gondoltam mindegy, most nem azért vagyok ott, hogy gondolkodjak. Mármint nem ezen.. Volt egy idősebb úriember, aki egy kis asztallal műanyag poharakkal és vizes flakonokkal ott állt a háza előtt és saját mobil kis maszek frissítő állomást varázsolt oda, annyira tisztelem az ilyen embereket! :) Mennyire jófej, hogy nem csak kijön szurkolni, az ismeretlen futóknak, hanem még vizet is ad, ha szükség van rá! :)

Ismét a tavalyi verseny jutott eszembe, amikor jött a Petőfi sétány, majd utána lekanyarodtunk a partra, ahol ott állt tavaly Gina és Ildi és szurkoltak nekünk :) Mentünk a parton, néztem néha a Balcsit, de elég nagy köd volt, szerencsére azért látszott, hogy hullámzik.. Mintha csak üzenni akart volna nekünk, hogy „fussatok, fussatok, ezért vagytok itt most!” Jó érzés a Balaton partján teperni, egy kicsit különlegesnek éreztem azokat a perceket :) Jött egy újabb szurkolói pont, sokan tapsoltak, kiabáltak, jó volt, átsuhantunk. Nemsokára itt a 15 km, jön az utolsó frissítésem :) Igeeeeeen, Zsuzsi ott állt, mosolygott, futtában elvettem tőle a magnéziumot és a flakont, csak annyit mondtam halkan, hogy köszi :) Mondta, hogy hajrááááááááá Loknesszii!!!, eszméletlenül cuki volt, örültem, hogy ott volt! :) Sikerült is a legjobb km-em behúzni , 5:05 lett. :))

Futottunk tovább, magnéziumot benyomtam, kidobtam egy kukába, flakonból kortyoltam, és Bitliszbá’ megkérdezte, hogy jól vagyok-e. Azt mondtam neki, hogy igen, bár azért már éreztem, hogy fáradok. Rengetegszer eszembe jutott, hogy én most azért jöttem ide, mert van egy célom, és azt szeretném megfutni. Két nagy érvem volt verseny közben, amikkel győzködtem magam, hogy ne lassuljak le. Zsuzsi ott van és bíztat, bízik benne, szeretnék neki is bizonyítani, nem csak magamnak, azt akarom, hogy büszke legyen rám, bár tudom, hogy ha 2:02-t futok, akkor is az lenne. :) A másik pedig az volt, hogy idén már nem kell többet gyorsan futnom, nincs több verseny, semmi. Most kell még utoljára kihoznom magamból amit tudok és a célvonalnál vége, áteshetek rajta. Ezt a pszihológiát gyakorolnom kell amúgy is, hiszen a versenyeken jövőre is úgy kell mennem, hogy a legtöbbet teszem, persze ésszel.

Mondtam, hogy már csak 1 Szigetkör, és elkezdtem gondolkodni azon, hogy tavaly itt volt egy nagy megborulásom, amikor elfogyott a szénhidrát, és tök jó érzéssel töltött el, hogy ez most nem fog megtörténni, a kezemben a frissítő, nem rakom le, ott lesz velem, nem fogok szédülni, stb. :) Elkezdtem gondolkodni, hogy hol járunk a Szigetkörben, amikor elértük a 16-os táblát, amikor mondta Bitliszbá’, hogy már annyi sincs :)

Jött a füves szakasz a strandon. Nem esett jól, picit csúszott is, mert sáros volt és tócsás, de leginkább az nem volt jó, hogy sokan lassítottak, volt aki sétált és volt aki csak kocorászott, kerülgetni kellett az embereket. Bitliszbá’ felesége kicsit lemaradt, én maradtam vele, de aztán ő értelemszerűen bevárta a párját, én meg mentem tovább a saját tempómban.. Megkérdeztem tőle, hogy ők mikor indultak, azt mondta 9 percnél. Megnyugodtam, hiszen én 7:30-nál indultam, tehát van másfél perc előnyöm hozzájuk (és a 2 órához képest). Ez a km 6:07es-re sikerült. Nem voltam tőle boldog, hiszen az órám is +40 másodperc körül mutatta az időt. Próbáltam gyorsítani, hogy behozzam a lemaradást, egy picit sikerült is, de aztán eldobta a jelet az órám, valószínűleg megint túl izzadt voltam, legközelebb kitalálok erre valamit. Nézegettem az órát nagyon, amikor láttam a 18-as km-t.. Eszembe jutott, hogy Balu azt mondta, hogy az utsó 2-3 az már mehet úgy, ahogy a csövön kifér.

Elkezdtem összeszedni az utolsó erőtartalékaimat, amikor utolért Bitliszbá’ és mondta, hogy hajrá Béci, jó vagy, csak így tovább, benne vagy! Elkezdtem agyalni, hogy hogy is van ez a 9 perces indulásuk, amikor rájöttem, hogy az a másfél perces előny, igazából egy másfél perces hátrány, hiszen ők később indultak, és ugyanott tartunk. Nem voltam tőle boldog, de bíztam abban, hogy megtartották a tempót és 1:57-es idő körül fognak beérni, tehát benne leszek a 2 órámban. :)

Megláttam a 19-es táblát, nagyon örültem neki, eszembe jutott, hogy tavaly itt volt kb az, hogy nagyon azon gondolkodtam, hogy sétálnom kell, mert szarul vagyok, amikor az Andi benyögött egy ilyet: látod, ezek a lányok itt sétafikálnak, eddig meg futottak, milyen ügyes vagy, hogy Te még mindig futsz!

Ez a mondat mentett meg tavaly attól ,hogy belesétáljak, mert elég keményen odavert az egómnak, mint utólag kiderült, nem véletlenül hangzott el ;) :D

Most ez az emlék, ez a mondat adott plusz erőt, és elkezdtem picit gyorsítani, belehúzni (legalábbis úgy éreztem :P ).. Teltek a méterek, voltak, akiket előztem, voltak, akik előztek :) Tök jó verseny feeling volt!!! Jött a 20-as km tábla, nagyon vártam.. Tudtam, hogy 1km-t már nem fogok tudni sprintelni, úgyhogy nem kell a sprint, de meg kell mégjobban húznom. Azt találtam ki, hogy ha jön a 10es km tábla, akkor eldobom a flakont, és onnantól ami bennem van, azt beletolom, hiszen már csak 550 méter!

Így is lett, tábla mellé flakon ledob, hogy majd hazafelé összeszedjük, és sprint! Már kirajzolódott a ködben a célkapu is végre, Attila hangját már 20tól hallottam, hogy 2 órán belüliiiiiiiiiiii félmaraton a most beérkezőknek, gratulálok! Nagyon akartam én is ezt hallani, úgyhogy futottam, ahogy bírtam, a célkapu előtt már csak vigyorogtam, mert láttam az órát, hogy meglesz, Emőke és Szandi tombolva szurkolt nekem jobb oldalon, akartam mondani nekik, hogy megvaaaaan, de csak vigyorogtam és beszáguldottam a célba!

Hihetetlenül boldog voltam! Leállítottam az órát, és elindultam keresni Zsuzsit, tudtam, hogy ott fog várni. :) Megtaláltam hamar, megölelgettük, pusziltuk egymást, 50x elmondta, hogy mennyire büszke rám, és én nagyon boldog voltam, egy picit elkezdtem könnyezni is :) Segített levenni a chip-et, kezembe nyomta az utolsó flakont, mert mondtam neki, hogy a befutó után szükségem lesz szénhidrátra az biztos, és a BSI-s csomagban nem bízom. De jól tettem. Tavaly legalább egy fél literes Ice tea volt benne, idén még az sem, csak egy kis flakon víz, meg 2 csoki és egy alma. Ez járt a félmaratoni nevezési díjért, kicsit mókás, de mindegy, nem is érdekelt :)

Csinált rólam képet, és megkértünk egy srácot, hogy legyen közös is :)

Elsétáltunk az éremért, és megköszöntem Bitliszbá’-nak a sok-sok segítséget! Az órám 1:58:25-öt mutatott, tehát úgy gondoltam, hogy azt a 200 métert biztos behúztam kb 1 percen belül, tehát simán megvan, nagyon vidám voltam! Ancsur is gratulált, majd elindultunk kicsit pihenni, meg drukkolni a célba érkezőknek.

Beszélgettünk, vidámság volt, gratuláltunk ismerősökkel egymásnak, majd végül elindultunk haza.

Ki voltak téve az eredmények már, úgyhogy siettem oda megnézni, mi lett a pontos nettó időm. Kerestem, kerestem, nem találtam, majd Zsuzsi végül rábökött a nevemre, és azt mondta: Oda nézz, megtaláltalak! Ránéztem, nevem, oké, bruttó idő, oké, nettó idő: 1:59:59

:D :D :D :D :D Hogy akkor ott milyen döbbenet kapott el, azt nem igazán tudom elmesélni, én simán azt hittem, hogy bőven (1:59 valamennyi) benne vagyok, sikerült frankón, és akkor ráeszméltem, hogy EGY MÁSODPERC-en múlt az egész :D Lezajlott a fejemben rengeteg dolog, az utolsó sprintig, hogy miken múlt az az 1 másodperc, és nagyon nevettünk. Gyorsan lefényképeztem, és posztoltam a facebookra, hogy mások is lássák mit műveltem :D

Nem volt könnyű verseny, sőt. Viszont felejthetetlenné tettem, és azt hiszem ebben nagyon sok szerepe volt annak, hogy ott futottam az elsőt tavaly az Andival, hogy most ott volt velem a Szerelmem, és hogy egy ennyire szuper hétvégét töltöttünk el Siófokon. Minden tökéletes volt, úgy, ahogy azt elképzeltem. Tudom jól, hogy ilyen sok segítséggel, amit kaptam hétvégén jövőre is minden flottul fog működni, és nagyon jó lesz.

Sikeresen és boldogan zártam le az idei versenyszezont, jövő márciusban maratont futok, tehát jönnek a lassssssssúúúúúúúú és hosssszúúúúúúú edzések :) Várom már azt is.

Szerencsére nem fáj semmim, térdem sem, aminek örülök nagyon:)

122 kg-osan futottam egy 2 órán belüli félmaratont. Büszke vagyok magamra, úgy gondolom, hogy ezt kevesen csinálják utánam! :)

Átlag pulzus: 158 Kalória: 2548 :)

Km-ek: 5:46, 5:46, 5:51, 5:44, 5:31, 5:28, 5:39, 5:42, 5:30, 5:26, 5:28, 5:53, 5:48, 5:47, 5:06, 5:37, 6:07, 6:02, 5:37, 5:43

Javítottam 16 percet és 39 másodpercet a tavalyi időmhöz képest, ez egész jónak tűnik egy év alatt, de természetesen nem jelenti azt, hogy jövő ősszel 1:45ös félmaraton a cél! :)))

Jön most a diéta és az odafigyelés, sok futás és úszás, tavaszra ismét le fogok adni pár kilót, hogy a maratonon ne kelljen ennyi súlyt cipelni.

Tudom, hogy hosszú volt nagyon a beszámoló, én már csak ilyen vagyok. Aki ennek ellenére végigolvasta, hát le a kalappal, és remélem nem unatkozott.. Remélem legalább annyira tetszett, mint a blökinek, aki végignézte a mezőnyt, ahogy elfut a házuk előtt! :)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.